Ma találkoztam volna Paoloval, de ír sms-est, hogy beteg, nem tudja mikor áll talpra. Mint személyi gyógyszerésze a pálinkát tudom csak ajánlani. Igor „very busy”, talán csütörtök jó neki, a két másik találkozóm nincs még visszaigazolva. Úgy látom, itt semmi sem olyan egyszerű, mint gondoltam, vagy lehetne.
Na jó, nagy duzzogva bemegyek a Dómhoz sétálni egyet. Meg persze fagyizni :)
Hétfőn sajnos a múzeumok (és a hivatalok) zárva vannak, úgyhogy "kénytelen vagyok" mással eltölteni a napom. Hétágra süt a nap, ez 26 fok pont kellemes.
Újra meglátogatom a Galleria Vittorio Emmanuelt, Milánó fedett korzóját, ami Milánó szalonja néven ismeretes. Közben kicsit utánaolvastam a történetének, Guiseppe Mengoni tervezte, elsőként használva a fémet és üveget együttesen nemcsak díszítő-, de szerkezeti elemként. Most is rengeteg a turista és óriási a zaj.
A tervező az épület elkészültét megelőzően egy évvel tragikus körülmények között elhalálozott, leesett egy állványról és szörnyethalt.
Az egyik zodiákus a Bika nemi szervére állva és kérve nagy szerencse éri az utazót. Ráálltam :)
A Dóm téren ismát rengetegen, tömve turistákkal. És megint tüntetés. A rendőri jelenlét egyébként nagyon erős, háromféle rendőrsége is van az olasz városoknak. A la polizia (kékek) a súlyosabb bűncselekményekkel foglalkoznak, a katonailag képzett karabinerik (kék-fekete egyenruha, nadrágon piros csíkkal) a szervezett bűnözéstől kezdve a gyorshajtás vizsgálatáig bezárólag mindenért felel, míg a guardia finanza a pénzügyi cselekmények kivizsgálását végzi. Látni még az utcákon a télen kék-fehér, nyáron fehér uniformist viselő vigili urbanit, a városi "forgalmi" rendőrt, aki nem számít hivatalos rendőrtisztnek.
A Sforzák palotája megunhatatlan. Itt megismerkedem egy görög lánnyal, Katerinával. A Bruce Springsteen koncertre érkeztek a barátaival. Kicsit bosszant, hogy nem néztem utána, milyen koncertek lesznek ezidőben Milánóban. Megpróbálok rá jegyet szerezni, de persze esélytelen. Viszont Katerina jó fej, együtt sétálunk egy órát, fagyizunk egyet. Mesél Görögországról, az elmúlt pár napról. Pont holnap készülök Comóba, ő és a barátai előző nap voltak. Nem nagy szám, mondja, én csak ámulok és bámulok. " El kell jönnöd egy görög szigetre! Ott van minden, ami művészet!" Hm.. hm... next time. Most azért próbálom észrevenni mindazt, ami itt művészet. Egyébként ki van rajta akadva, mennyire nem beszélnek az olaszok angolul. Én mást tapasztalok, még ha nagyon minimálisan is, de mindenki képes megszólalni angolul.
Már megint késő délután van, Milyen hirtelen. Színes ez a város.
