Vonattal megyek, a központi pályaudvar két metrómegállóra van a lakástól. 8:37-kor húzok sorszámot (a pályaudvarnak egyébként szentelek majd még időt, mert érdekes...), 57-kor kezemben a jegy, 9:10-kor felpattanok a Zürich felé tartó vonatra. Como kb. 40 percnyire van vonattal, bár az útikönyv szerint csodás tájakon visz az út, ez a vonatból annyira nem érzékelhető. Vagy inkább egyáltalán nem. Szerencsére expressz, így nem áll meg sehol a célállomásomat megelőzően.
A Comói állomás 3 vágányos, takaros, rendezett.
Az állomáson megszólít Fenice, aki nagyon kedvesen felajánlja, hogy bevisz a tóhoz, úgyis arra megy. Kétgyermekes apuka, aki Comóban él, Milánóban dolgozik, a családjához jött haza. A tóhoz érve még iszunk egy kávét, aztán lelép, kedvesen megkérdezi, melyik vonattal megyek vissza, mert ő estefelé és szívesen kivisz az állomásra. Csak mert " we Italian are very friendly". És tényleg.
A tó
Nem írok a tóról, a képek magukért beszélnek. Talán csak annyit, megértem a sztárokat, akik itt vesznek villát...
