Az első óra kilenckor kezdődik, szerencsére nem kell messzire menni, kinyílik az összekötő folyosó ajtaja és már meg is érkeztünk a Kék aulába.
Roberta, a kezdő csoport tanára ötven feletti, szőke hajú, kék szemű, aprócska nő. Erős hangja van, csak olaszul hajlandó beszélni (mint mindenki más is a nyelviskolában).
Szerencse annak a 6+2 év latinnak, szinte mindent értek, azonban megszólalni... hm, nos az már más kérdés. Hamar el is repül a három óra, kicsengetnek. De tényleg.
A csoportban mexikói, koreai, kínai, német és amerikai diákok ülnek, a "közös nyelv" az olasz, ami vicces, mert lévén szó kezdő csoportról senki egyetlen szót sem beszél még.
Malloryval, a szőke, göndör, 25 éves amerikai lánnyal egyből összehaverkodunk, elindulunk együtt a városba csavarogni.
A Piazzale Michelangelo Firenze egyik kilátóhelye. Az Arno bal partján lévő dombon mesterségesen kialakított park tetején kiépített tér, kilátóterasz.. A tér közepén Michelangelo Dávid-szobrának bronzból készült másolatát helyezték el.
A látvány a kilátó teraszáról pazar
