Az utazás egy óra húsz perce alatt jót beszélgetek egy fickóval. Ő maga nem firenzei, de egy ideje itt él a munkája miatt. Szép a város- mondja- de higgye el, két hét elég lesz belőle. Az emberek közel sem olyan nyitottak, mint délebbre vagy mint amilyennek látszanak, viszont legalább iszonyatosan drága minden.
Öt körül érkezem, persze szakad az eső. Gyalog megyek az állomásról a hostelbe, elég kerülgetni a gurulós bőrönddel a turistákat. Öt perc séta és egy megázás, ez az est első, gyors mérlege.
A hostel a Piazza Della Repubblica melletti utcához esik, teljesen rendben van, régi épület második emeletén található, kétszemélyes szobákkal. A konyha full Ikea, bordó, teljesen felszerelt, minden új. A pihenőben iMac-ek sorakoznak, az más kérdés, hogy a WiFi és a gépek is csak amolyan "alapüzemmódban" működnek... már ha ezt lehet működésnek nevezni. Már megint ez a net dolog...
Átveszem a kulcsokat és elindulok, közben eláll az eső, hét körül picit még a nap is kisüt. És akkor meglátom a Dómot és megértem, mi az, hogy Csoda. :)
Elindulok keresni valami kaját, egy bankkártyával és egy fényképezővel, persze térkép és helyismeret nélkül. Miután jót sétálok sikerül elvétenem egy utat visszafelé tartva és a Piazza Della Liberta-n kötök ki, értetlenül fogadva, hogy nem ismerős a hely. Lol. Hiába, Bridget élt, él és élni fog... Mostmár legalább tudom, mi a különbség a "Via Strozzi" és a "Viale Strozzi" között.
A közértben minden friss,visszafele tartva eszem egy fagyit. És ez mostmár mindig így is lesz :)
A hostelbe visszaérve megismerkedem Arnauld-val, aki Belgiumból érkezett és firenzei, művészeti témából írja a doktoriját. Beesik még egy kolumbiai és egy mexikói lány, együtt elmegyünk egy közeli "talponállóba", ahol isteni kajákat készít egy helyi pasas.
